Honlap minden jószándékú embernek!

Ne csak kereszténynek hívjanak, hanem azzá is váljak!

Papp-Váry Elemérné-Hitvallás

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában:
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.

Ez az én vallásom, ez az én életem, 
Ezért a keresztet vállaimra veszem, 
Ezért magamat is reá feszíttetem.

Szeretném harsogni kétkedő fülébe, 
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:

Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.

E jelszót ha írod lobogód selymére,
Ezt ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.

Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ezt vallod, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.

Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vittél,
Polgár, ki ezzel kelsz, új hazát szereztél,
Magyar - e szent hittel mindent visszanyertél!

Mert a hit az erő! Mert aki hisz, győzött, 
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet urával szövetséget kötött.

Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben, 
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!

Annak lábanyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul asz eltiport mező, 
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.

Napsugártól fényes lesz a háza tája,
Mézes a kenyér, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.

Magyar! Te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar, legyen hited s tiéd a jövendő.

Magyar, legyen hited, s tiéd az országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.

Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad azt rebegje reggel, délben, estve,
Véreddé, hogy váljon az ige, az eszme:

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában:
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!

Reményik Sándor: Nem nyugszunk bele! 


Téli szél a tar gallyakat fújja 
Mint az Isten égre tartott ujja 
Mint megcsúfolt, kikacagott álom 
Állunk egyedül a nagy világon. 

Elvették s most véle nagyra vannak 
Törött véres kardját a magyarnak. 
De még minden nép a sírját ássa 
Van szava, hogy világgá kiáltsa

Csak mi, csak mi ne verjük kebelünk 
Csak mi, csak mi emeljük fel fejünk. 
Tiporhatják szûz tiszta igazunk 
Csak mi, csak mi ne hagyjuk el magunk. 

De hirdessük gúzsba kötött kézzel 
Sebes ajkkal, lázadó vérrel 
Idézve menny, pokol hatalmait 
Hogy béke nincs, hogy béke nincsen itt. 

Kezünk bár nem pihen a kardvason 
A szíveinkben nem lesz nyugalom. 
Jöhetnek jövõ századok s megint 
Csak felszakadnak régi sebeink. 

E sebek és e fájdalom örök. 
Ettõl vonaglik minden magyar rög 
Ettõl vérez ki majd nyomunkba hág 
Ettõl nem gyógyulnak az unokák. 

Tátra erdõk ettõl zúgnak-búgnak 
Ettõl reszket lelke minden zugnak 
Puha szívek kõvé ettõl vállnak 
Kemény kövek élõ szívként fájnak. 

Amíg élünk ettõl fájunk, égünk 
Sírban ettõl nem lesz pihenésünk 
Ettõl szorul a kezünk ökölbe 
Ettõl sír a gyermek anyaölben. 

Fenyõmadár behavazott fákon 
Száraz haraszt téli pusztaságon 
A folyók, a fák, a füvek szelleme 
Minden süvít, mi nem nyugszunk bele. 

Most Lomnic ormán rakjunk nagy tüzet 
Versailles-ig lobogjon az üzenet 
Hogy megroppant bár karunk ereje 
Nem nyugszunk bele, nem nyugszunk bele!

 PETŐFI SÁNDOR: HONFIDAL

Tied vagyok, tied, hazám!
E szív, e lélek;
Kit szeretnék, ha tégedet
Nem szeretnélek?

Szentegyház keblem belseje,
Oltára képed.
Te állj, s ha kell: a templomot
Eldöntöm érted;

S az összeroskadó kebel
Végső imája:
Áldás a honra, istenem
Áldása rája! -

De én nem mondom senkinek,
Ki nem kiáltom:
Legkedvesebbem hogy te vagy
A nagy világon.

Titkon kisérem lépteid,
S mindegyre híven;
Nem, mint az árny az útazót,
Csak jó időben.

De mint az árnyék nő, midőn
Az est közelget:
Nő búm, ha sötétedni kezd,
Hazám, fölötted.

És elmegyek, hol híveid
Pohárt emelve
A sorstól új fényt esdenek
Szent életedre;

S kihajtom egy cseppig borát
A telt üvegnek,
Bár keserű... mert könnyeim
Beléperegnek!

Gárdonyi Géza:

Írás a Bibliába

– Az Újszövetség Könyve elé –

Ez a könyv a könyvek könyve, 
Szegény ember drágagyöngye.
 
Égi harmat lankadtaknak,
 
Világosság földi vaknak.
 
Bölcsességnek arany útja:
 
Boldog, aki rátalál!
 
Szomjas lelkek forrás-kútja,
 
Hol pohárral Krisztus áll.

Ez a könyv az örök törvény, 
Királyon lánc, rabon napfény,
 
Tévelygőnek hívó harang,
 
Roskadónak testvéri hang.
 
Elhagyottnak galambbúgás,
 
Viharvertnek ereszet,
 
Haldoklónak angyalsúgás:
 
„Ne félj: fogd a kezemet”

Gyermeknek is: „Mily szép rege”, 
Bölcsnek: „Rejtelmek tengere!”
 
Fal, – s túl rajta élő hangok,
 
Köd, s benn zengő hárfák, lantok.
 
Templomok közt legszebb templom:
 
Csak megnyitom s benn vagyok.
 
Ablakán a Paradicsom
 
Rózsáira láthatok.

Minden fakul, minden romlik, 
Márványvár is összeomlik.
 
Bíborleplek ronggyá málnak,
 
Dicsőségek füstbe szállnak.
 
Csak ez a könyv nem tér porba,
 
Mintha volna élő lelke!…
 
Ez a könyv a Mózes bokra:
 
Isten szíve dobog benne.
 

 Ady Endre: Könyörgés egy kacagásért

Lukács Hugónak küldöm

Arcod haragos fellegekből 
Ismerős nekem, Isten, 
Villámok hozták el szememig 
S fürdettem gyakran könnyeimben.

Nem láttam még sugaras arcod, 
Melyet, hajh, sokan látnak, 
Hol vagy, hol vagy és miért kerülsz, 
Szent Istene a kacagásnak?

Éhezem, Uram, a jókedvet, 
Szomjazom nevetésed, 
Ilyen hálás, pojácás hived 
Soha tán nem is volna Néked.

Egy gyönyörű, nagy kacagásban 
Harsogjon föl a multam, 
Lássam egyszer vidám arcodat 
Kacagó, szent sirásba fultan.

Juhász Gyula: A Tábor hegyén

Ez volt hegye az elragadtatásnak. 
Nagy, napsütéses, tömjénes vasárnap, 
Ünnepe az életnek, a csodának.

Aranyos arccal fölnézett a Mester, 
Ruhája hónál tündöklőbb ezerszer, 
Ó, ily fehér még nem volt eddig ember!

Jött Mózes, aki eltűnt, mint egy álom, 
Illés, ki elszállt lángoló batáron 
S három tanítvány, boldog halaványon.

És monda egy: Mi szép, mi szép az élet, 
Mi mély, mi nagy, mi gyönyörű ma Véled, 
Építsünk hármas hajlékot tinéktek!

Nem szólt a Mester. A fény és a mámor 
Elrebbent mirhaillatként arcáról 
S lenézett a hegy napos magosából…

És lenn, ahol a Golgota vet árnyat, 
Látta a méla, néma olajfákat, 
Hol nemsokára lelke holtrabágyad!

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 9
Tegnapi: 9
Heti: 51
Havi: 91
Össz.: 9 146

Látogatottság növelés
Oldal: Irodalom
Honlap minden jószándékú embernek! - © 2008 - 2025 - patag.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »